Észrevételek

A 2007 évi szociális szabályozásokról

Áttanulmányoztam a szociális és a költségvetési törvény tervezetet és észrevételeimet az alábbiakban közlöm:

- Az elsõ észrevételem a - mindkét törvényen átsütõ és indok nélküli - zsigeri gyûlölet az emelt szintû elhelyezési körülményeket biztosító intézmények ellen.

- A második észrevételem annak az aroganciának az elítélése, amellyel - a normatíva 50 %-os csökkentésével - megosztja az emelt szintû intézményeket 100 %-al illetve 50 %-al finanszírozott intézményekre; egészen más érdekviszonyokat teremtve ezzel. (Már most lehet hallani, hogy a meglévõ intézmények 100 %-os normatívával finanszírozva, az egyszeri hozzájárulásokat már egyszer-kétszer beszedve, örülnek, hogy törvény erejével, gazdasági kényszerrel kizárták a versenybõl az új intézményeket.

- A harmadik észrevételem, pedig az, hogy arra a fikciókra alapozva hozzák meg igen súlyos (és magántõkét elriasztó, buta!) döntésüket, hogy az emelt szintû intézményekben gazdag emberek vannak. Mondjuk meg kellett volna nézni; esetleg modellkísérlettel, nem?

- Csúnya ilyet leírni de minden döntés arra irányul, hogy az intézmények anyagilag ellehetetlenüljenek. De miért? Miért normális dolog az, hogy 10 ember van egy szobában és 20 emberre jut egy WC? Azt kívánom, hogy a döntést hozók hozzátartozói lakjanak ilyen termekben.

Azt hiszem, hogy a tárca indítékát következõ történet jól kifejezi:

A híres rabló, Willie Sutton, amikor megkérdezték: miért rabolt bankokat, ezt válaszolta:

"Hogyhogy miért? Hát azért mert ott van a pénz. (Ted.E.Frost)

A., A 10.377-1/2006-SZMM számú egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat címû kormány-elõterjesztéshez

A.1, Az elõterjesztés "vezetõi összefoglalója" több olyan megállapítás tesz (melyek "visszaköszönnek a javaslatba") melyek szakmailag vitathatók:

A.2, "A rendszeres szociális segély összege - a munkavállalás ösztönzése érdekében - a mindenkori legkisebb munkabér nettó összegében kerül maximálásra."

De hát, ha a segély összege annyi, mint a legkisebb munkabér nettó összege, akkor miért menjek el dolgozni?

A.3, Egyszeri hozzájárulás

Az egyszeri hozzájárulásra vonatkozó tervezet számos téves premisszából indul ki és ezért kifejezetten rossz konklúziót is vonnak le belõle;

Az átlagot jóval meghaladó minõségû elhelyezési körülményeket és szolgáltatásokat biztosító tartós bentlakásos intézményre vonatkozó szabályokat hatályon kívül helyezik 2008. január 1-jétõl:

a) a 2007. december 31-én be nem töltött emelt szintû férõhelyek normál férõhelynek minõsülnek,

b) az ezt követõen megürülõ emelt szintû férõhelyeket a normál férõhelyekre vonatkozó szabályok szerint lehet betölteni.

Az átlagot jóval meghaladó minõségû elhelyezési körülményeket és szolgáltatásokat biztosító tartós bentlakásos intézményekre, illetve az emelt szintû férõhelyekre a (7) bekezdés szerinti, normál szintû férõhellyé alakulásáig a 2007. december 31-én hatályos szabályokat kell alkalmazni.

E jogszabály-módosítástól teljesen meg vagyok döbbenve.

Az ágazatba nagyon sok száz milliárd Ft áramlott be a privát szférából. Ezt a csapot pont a kedvezményezett zárja el? Nem az volna a természetes, ha a tárca örülne minden ágazatba érkezõ forintnak? Az elképzelhetõ, hogy "azt mondja a dolgozó, hogy nem kell neki fizetés, és ingyen dolgozik"? Ugye, hogy nem. Ilyen a földön nem képzelhetõ el, még Észak-Koreában sem.

Miért "öt" (hozzá nem értõ) ember mondja meg, hogy mi a jó 2 millió embernek? Miért változnak naponta (akár még ellentétes irányba is) a vonatkozó jogszabályok? A népesség öregszik, a szociális problémájukat kezelni kell, és ehhez sok pénz kell. Nem csukni kell a kapukat, hanem nyitni. Majd a költségvetés megoldja az intézmények sorsát? Új intézményeket létesít? Mikor? Mibõl?

Már eddig is, de ezt követõen is az intézményeket a finanszírozás rendje, és az intézmény költségstruktúrája arra készteti, hogy az egyszeri hozzájárulás egyrészét bevonjuk a mûködés finanszírozásba. Most erre honnan lesz forrás? A csökkenõ normatívából? Térítési díj pótlékból? Melyet szintén a hozzátartozók fogják megfizetni; vagy a viszonylag magas - elõre fizetendõ, 7-8 ezer Ft-os - napi díjakból? (Amelyek szintén növekedni fognak, hiszen az "egyensúlyteremtõ program" 7-8 %-os inflációja költségemelkedést gerjeszt.)

E "nyilatkozattól" kezdõdõen a jelenleg emelt szintû intézményeket folyamatosan "csalásra, hazugságra" kényszerítjük. A hiteleiket vissza kell fizetni; a piaci igényeket ki kell elégíteni;). Egészen biztosan meg fogják találni a pénzadás szalonképes módját, melyet aztán vissza sem kell fizetni, sem idõarányosan, sem sehogy.

Megítélésem szerint az egyszeri hozzájárulás konstrukciót nem megszüntetni kell, hanem - természetesen átgondoltan - ki kell terjeszteni az ellátás más területeire (pl. fogyatékos, pszichiátriai ellátás) is. Az emelt szintû ellátás iránt érthetetlen, és semmivel (csak irigységgel és nem tudással) magyarázható ellenszenv alakult ki az irányító minisztériumban és módszertani intézményvezetõk között.

A szociális törvény egy paragrafusa, a 117/B. §-a - hosszabb távon - egészen biztosan megoldotta az idõsellátás problémáit. Ahogy csökken a fizetõképes kereslet, úgy csökkennek a beugrók a térítési díjak; már most megéri egyes intézményeknek (papíron) lemondani az egyszeri hozzájárulásról, csakhogy az intézménye fel legyen töltve és mûködjön a magasabb normatívából. Pedig a költsége sokkal több; hiszen az állandó költségei magasabbak,

A döntéshozók - több okból is - abban a téves feltevésben vannak, hogy az emelt szintû intézményekben gazdag emberek vannak. A normál és az emelt szintû intézményt - a dolgokat némileg leegyszerûsítve - alapvetõen az különbözteti meg; hogy az idõs rászoruló ember ingatlanja, lakása kié lesz:

- ha minden a gyerekeké, akkor bekerül az önkormányzati intézménybe;

- ha felerészben osztoznak rajta a gyerekek és az intézmény, akkor pedig bekerülnek emelt szintû intézménybe,

Már az emelt szintû megfogalmazás is rossz; miért emelt szintû az az intézmény ahol pl. nem 10-en fekszenek egy szobában, és nem 20 használnak egy WC-t? Nem az a normális, ha egy- két ágyas szobához fürdõszoba is tartozik? A XXI. században ne kényszerítsük az emberhez méltatlan, XVIII. századbeli lakhatási körülmények közé.

A jogszabályt alkotókban az fel sem merül, (vagy csak nagyon ritkán) hogy a rászorult embert kell finanszírozni, nem, pedig az ilyen vagy olyan fenntartású intézményeket.

Sok szempontból rossz üzenete van ezeknek a tervezeteknek: támogassuk a léha életet, ne mondjunk igazat, ösztönözzünk a csalásra.

A.4, Eddig is érthetetlen és indokolatlan volt a gyermekvédelmi és szociális ellátás intézményrendszerének, jogi szabályozásának megkettõzõdése, párhuzamossága, melyet indokolt volna megszüntetni.

A.5, Egy picikét komolytalannak tûnik, hogy egy törvényt fordítási hiba miatt kell módosítani; mi a garancia arra, hogy eddig nem csak a rossz fordítások és kötelmek jelentek meg a magyar joganyagba.

A.6, Az elõterjesztés szerint a törvénymódosítás illeszkedik a kormányprogramnak a nagy ellátórendszerek reformjára, illetve a gazdasági aktivitás növelésére, a foglalkoztatás bõvítésére irányuló célkitûzéseihez.

Akkor biztos, hogy én más törvényt olvastam, hiszen ebben semmi lényeges dolog elõnyére nem változott; sok elõírása csak káoszt okoz, a költségvetési törvényben megfogalmazott elõirányzatok a "gazdasági aktivitás" lényeges csökkentésére és drasztikus "létszámcsökkentésre" kényszeríti az intézményeket.

A.7, Örülök neki, hogy az elõterjesztõk szerint a "a Szt. módosítása megoldja a gyakorlati végrehajtás terén az elmúlt idõszakban felmerült jogalkalmazási problémákat".

Persze ez nem így van; még a problémák feltárásáig sem jut el az anyag, pontosabban a törvénytervezet jelentõs problémákat generál.(lásd egyszeri hozzájárulás, normatívák)

A.8, Az elõterjesztõ kifejezett sikerként éli meg, hogy a rendszeres szociális segély összegének maximálásával elérhetõ megtakarítás mintegy 500 millió forint. Ez tény a szociális tárca irányításának legnagyobb kudarca. Hát érdem a legrászorultabbaktól elvenni? Akiknek nincs sem érdekvédelmük, sõt igazából semmijük?

A.9, A törvénytervezet "37/C. § (2) bekezdése szerint: "Ha az önkormányzat által szervezett foglalkoztatásból származó havi kereset a megállapított rendszeres szociális segély havi összegénél legalább ezer forinttal kevesebb, a rendszeres szociális segélyt olyan összegben kell folyósítani, hogy a kereset és a segély együttes összege megfeleljen a rendszeres szociális segély megállapított összegének."

Nem egyszerûbb volna elrendelni, hogy az önkormányzat olyan munkakörben és munkaidõben foglalkoztassa, hogy a segélynél többet keressen?

A.10, A tervezet szerint a közcélú munka keretében foglalkoztatott személyt törlik az álláskeresõk nyilvántartásából, ami nagyon álságos dolog; a közcélú munka nagyon gyakran (majdnem mindig) pótcselekvés; kényszerfoglalkoztatás nem mindig értelmes munkával. Aki ilyen foglalkoztatásban részt vesz az az igazi munkanélküli, mert az már mindent feladott. ( Természetesen a foglalkoztatási statisztika javul, de más nem; lehet,hogy ez is a cél.)

A.11, A rászorultságot vizsgáló bizottságoké a jövõ, hiszen ezt a jelzõrendszeres házi segítségnyújtásnál, támogató szolgálatnál is igazolni kell;

A.12, Az Szt. 115. §-a kiegészült a (9) bekezdéssel melyben két fogalmat kell a szolgáltatási önköltség megállapításához - a számviteli törvény alapján - figyelembe venni: a személyi ráfordításokat illetve az egyéb folyó kiadásokat.

A számviteli törvény nem ismeri az "egyéb folyó kiadás" fogalmát; azzal az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000 (XII. 24.) Korm. rendelet foglalkozik. A szociális intézmények egy jelentõs része nem költségvetési szerv, így rájuk nem is vonatkoznak a költségvetési számvitelrõl vonatkozó jogszabályok. Az volna a helyes, ha az intézmény az önköltség-számítási szabályzata alapján határozza meg a teljes önköltséget. (Egyébként a folyó kiadások között: különféle ktsgv.-i befizetések, adók, díjak, kamatok, árfolyamveszteségek szerepelnek.)

A.13, A javaslat szerint nem minõsül jövedelemnek a tizenharmadik havi nyugdíj. Miért nem? És a tizedik havi, tizenegyedik havi, tizenkettedik havi? Ezek egymástól - közgazdasági tartamát tekintve - semmiben sem, formáját tekintve csak a hónapok számában különböznek, illetve eltérés a politikai indítékban van. (Az óriási nyomás ellenére sem építik be a nyugdíjba, mert akkor már visszavonhatatlan a döntés, nincs politikai haszna, így pedig igen, de nagy a bizonytalanság is: minden aktuális szituációban lebegtetik e témát.)

A.14, Térítési díjak

Elsõ olvasásra nagyon megrémültem, de nagyon remélem, hogy tévedtem a szociális törvény 116 §.-ának módosítása kapcsán.

A korábbi szabályozás szerint ez a paragrafus a "szociális alapszolgáltatások" térítési díjára vonatkozott, de most a következõ szerepel (és most már "alapszolgáltatás" megjelölés nélkül):

Az Szt. 116. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"116. § (1) A személyi térítési díj - a (2) bekezdés szerinti eltéréssel - megegyezik az intézményi térítési díj és a normatív állami hozzájárulás különbségével, de legfeljebb a (3) bekezdésben meghatározott összeggel."

Ezt a kitételt bentlakásos intézményeknél nem igazán lehet értelmezni, hiszen pl. az összeg költségbõl (ha ez az intézményi térítési díj) levonjuk az állami támogatást akkor különbség lesz a személyi térítési díj? A három bekezdésben említett kivételek között nem szerepel a 80 %-os felsõ határ.

Nagyon remélem, hogy ez csak rossz megfogalmazás, és ne vonatkozik a szakellátásra.

B., A költségvetés

B.1, Mitõl "normatív" a normatíva?

A költségvetési törvénytervezet 30.§. ának h.) pontja szerint: a személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatot ellátó intézmény nem állami fenntartóját normatív hozzájárulás és támogatás illeti meg a helyi önkormányzatok e törvény 3. számú mellékletében megállapított támogatásaival azonos jogcímeken, összegben és feltételek mellett.

A baj csak az, hogy a szociális közfeladatokra a költségvetési törvény 8-as számú melléklete alapján, az önkormányzatok kistérségi társulásainak adnak még jelentõs normatív támogatást (pl.2007-ben: szociális intézménynél 210 e/Ft/fö/év; jelzõrendszernél 26 e/Ft/fõ/év; házi segítségnyújtásnál 55 e/Ft/fõ/év;) adnak. Akkor mitõl "normatív (mértékül szolgáló) a normatív támogatás?

A 2008 évi normatíva igényt az egyházi fenntartók 2007.július 31-ig jelentik be; a többi nem állami fenntartónak is ez a határideje, de nekik 2007.decemeber 31.-ig arra az intézményre mûködési engedélyének kell lenni, és be kell, hogy fogadja az arra hivatott szervezet a területi kiegyenlítési rendszerbe, és az új intézményekben, a bõvítéseknél csak a normatíva 50 %-át kapják. Miért? Ott annyival kisebb a létszámnorma, az egyes költségek? Vagy annyival több a bevételük?

Az új intézmények teljesen ellehetetlenülnek, gyakorlatilag "lefejezték", és befagyasztották az emelt szintû ellátást. E tény konstatálása mellett is felmerül a kérdés; van e joga erre a szociális kormányzatnak?

Budapest,2006. november 5.

Sümegi Endre